Ilyet se írnak már nekem... Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 23., péntek at 23:33, in

Egy szerelmes lány gondolatai....
Tök egyedül érzem magam,minden olyan üres

a szívem megszakad mert nem vagy itt velem

bárhová nézek te jutsz eszembe

s könny fakad emiatt szemembe

illatodat szagolva behunyom szemem

s ölelésedet érzem mindenemen

lágy csókod ízét ajkaimon

édes nevetésed fülemben hallom

gyönyörű szemedet magam előtt látom

minden pillanatban érted kiálltok

még csak most mentél el

s már bárcsak itt lehetnél újra velem

nem lehet szavakba önteni mit érzek

de tudom hogy tudod nélküled nem élek

mert az élet nélküled nem élet

nélküled én nem élhetek

szeretlek míg élek,s te ragadj meg

minden pillanatot mit velem élhetsz

reggel azért sírtam,mert most nem veled fekszem majd le

most azért sírok,mert nem veled kelhetek fel

nincs kihez hozzábújjak ha fázom

nincs ki átöleljen a hajnalon

ha fáradtan a suliba indulok,és

nincs ki várna egy nehéz nap után

mikor már nem vágyom másra,csak rád

s most nézhetem az enyelgő párokat

s hallgatom a boldog napjaikat

s várom a névnapomat

mert ha eljő,hozza magával

mi nekem a legfontosabb

téged,s szép szemeidet

édes érintésed,zselés hajadat

s forró csókodat

nevetsz ha sírni látsz tudom,belül örülsz ám

mert így látod mennyire szeretlek,de igazán

kiéhezve várok rád,hogy boldoggá tegyél

s öt nap boldogság érjen még

hogy aztán jöjjön a nyár,a napsütés

s vele te is egyetlen Petikém

beismerés Bejegyezte: Kovács Péter , at 22:33, in

tényleg az vagyok....

Január 12.-e Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 21., szerda at 13:29, in

Mostantól kezdődik a 3. kötet. :) Úgy érzem Romantikának fogom elmondani meg egyáltalán bármit ami velem történik. Olyan mélyrehatóan senkit nem érdekel a másik meg jó kiírni a dolgokat. Legalább írni tudok. Nem úgy mint beszédbe megfogalmazni fontos dolgokat. 12.-én Pirkonak se tudtam kifejezni magam. Elég szomorú volt számomra hisz nem vagyok olyan idióta, hogy ne tudjam kifejezni magam. Na, de tévedtem! Tudod Romantika kurva nehezen kezdek ebbe bele mert hirtelen több oldalt írnék le pillanatok alatt. Ugyanakkor valami fogalmazás szerűen kéne megírni. Ülök és próbálom összeszerkeszteni magamba az egészet. Éjjel 1 óra! Persze pont ilyenkor kell ilyeneket írni. Szóval aznap jutott el az agyamig, hogy semmi esélyem Nála. 100%! Szomorú, de ezt mindig is tudtam csak sose akartam ez elfogadni, hisz sose adtam fel semmit és mindig küzdöttem, amit el is értem vagy így, vagy úgy. És tudod már a legelején így döntöttem. 2011 december 7.-én mentem receptért és visszafele hívtam telefonon. Ha akkor nem hívom fel most nem ez lenne én ebben biztos vagyok. Bár lehet máshogy alakulnak a dolgok, de mindenképpen itt vagyunk mint most. Ezen kár elmélkedni meg párhuzamos világot gyártani. Egyből kinyitottam a szemem. A hangja, ahogy mondta, ahogy fogalmazott, ahogy nevetett, szinte láttam a mosolyát. A sok szar után ami történt velem én bezárkóztam meg kizártam majdnem mindenkit és ezek után azt tudtam mondani, hogy kell! Leszálltam a vonatról és rég érzett boldogság töltött el.  

   Így kezdődött Rom az aminél hittem a szerencsésebb fordulatba, kimenetelbe, azok után amin keresztül mentem, átéltem, akármi. Tévedtem, de nem veszítettem semmi, de ne rohanjunk nagyon előre. :D.......és titokba maradnak dolgok! Elég ha én tudom! ;)

A szerelem ereje! Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 20., kedd at 0:53, in

… hmmm…

Olyan vagyok mint a tűz!
Annyira szeretlek!

Az álmok olyanok, mint az angyalok

Betegen tartanak az öbölben.

A szerelem a fény,

Mely a sötétséget megszünteti.

Oly szerelmes vagyok beléd,

Legyen a szerelem a célod!

A szerelem ereje,

Egy nyomás felülről,

Kitisztítja lelkemet.

Szenvedély a végzet lángján,

A szerelem lángcsóvája

Tisztítsa meg lelkedet,

Legyen a szerelem a célod!

Megvédelek majd a rejtett karmoktól,

Távol tartom a vérszívókat ajtódtól,

Mikor a szilánkok lent lesznek,

   ott leszek melletted.

Örökké, a halálnak is ellenálló

   szerelmemmel,

Az irigység tönkreteszi magát,

Hagyd, hogy gyönyörű légy!

Ragyogó fény, virágok és

   gyöngyök, bájos lányok,

A szerelem olyan, mint az életerő

Beront, belém zúdul, hmmm…

A szerelem ereje,

Egy nyomás felülről,

Kitisztítja lelkemet.

Szenvedély a végzet lángján,

A szerelem lángcsóvája

Tisztítsa meg lelkedet,

Legyen a szerelem a célod!

Most megyünk, s léggé válunk

A szerelmesek összefonódnak,

   mennyei, mennyei.

A szerelem veszély, a szerelem gyönyör,

A szerelem tiszta, az egyetlen kincs.

Oly szerelmes vagyok beléd,

Legyen a szerelem a célod!

A szerelem ereje,

Egy nyomás felülről,

Kitisztítja lelkemet.

A szerelem ereje,

Egy nyomás felülről,

Egy eget hasító galamb.

Szenvedély a végzet lángján,

A szerelem lángcsóvája

Tisztítsa meg lelkedet,

Legyen a szerelem a célod!

Legyen a szerelem a célod!

Már tudom... Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 17., szombat at 12:23, in

Ma már tudom, sokkal nagyobb erő az, ha valamit képes vagy azért szeretni, amilyen, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is szeressen. Szeresd azért, mert boldoggá tesz, azért, mert örömödet leled benne, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is ugyanígy érez irántad. Ha így történik, örülj, legyél boldog, hálás érte, de ha nem, akkor egyszerűen csak tanuld meg, hogy ezt is meg kell tapasztalnod. Hiszen az az igazán erős és bátor, aki ki meri nyitni a szívét és bármi áron, de mer szeretni. Nem érdekli, hogy mi értelme van, csak teszi, mert belőle ez jön. Ki kell adnia magából, mert másképp felemésztik a meg nem élt érzések.


Nekem nem kellenek ígéretek, vagy túlzó szavak. Pontosan látom, ha nem igaz. Nem kell, hogy minden percben rajtam járjon az agyad. Tedd a dolgod, éld az életed. De mikor újra találkozunk, add nekem a maximumot. Beszélj, érj hozzám, csókolj, perzselj a tekinteteddel, égess a simogatásoddal. Már türelmes vagyok. Nem sürgetek semmit. Várok, akire érdemes. Akiért megéri harcolni. De ugyanezt a kitartást szeretném érezni a másik oldalról is. Nem baj, ha nem, akkor megyek tovább. Már megtanultam hogyan kell elengedni azt, aki nem érdemes a figyelmemre. Már erős vagyok. Tisztában vagyok önmagammal. Hibáimmal és értékeimmel egyaránt. Ismerem céljaim, vágyaim, elvárásaim, értékrendem. Ezek szerint megyek és harcolok. Viszont már nem elvakultan, bármi áron. Csak és kizárólag azért, aki szintén hajlandó értem tenni. Megadom az időt, a teret és a lehetőséget is. Csak rajtad áll mit kezdesz vele. És leginkább rajtad áll, tőled megkapom-e ugyanezeket.

Nem tudom levenni a szemem rólad! Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 8., csütörtök at 23:33, in

Jó úton vagyok! ;) Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 7., szerda at 20:51, in

Meglepő, hogy így bírom, de sztem ezt csak bebeszélem. ;) Na, de félre mindent tök jól vagyok és ez a legfontosabb. Már kezdem érteni! ;)

Vége Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 6., kedd at 15:04, in

Befejeztem, feladtam, ennyi volt!

Második nap! Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 2., péntek at 20:44, in

A depresszió akkor jön elő, amikor az ember rádöbben, hogy egy csomó szerepet játszik, de senkit sem érdekel, hogy valójában ő kicsoda.

"Nem biológia a szerelem (akkor az állatok is szerelmesek lehetnének), hanem pszichológia. (...) Mert az benne a csudálatos, a gyönyörű, hogy (ez még biológia) ezer és tízezer hozzám való fiú közt itt van ez az egyetlenegy (most jön a pszichológia), aki ezer és tízezer hozzá való lány közül csakis engem akar, engem választ, engem szeret, és végleg elszánta magát, hogy hozzám kösse az életét. Így leszünk egymásnak a legfontosabbak... épp ez a szerelem! Amikor a lány meg egy fiú eljut odáig, hogy kölcsönösen, egyik a másikat a világon mindenkinél fontosabbnak érzi."

A múltat jobbára a jelen alakítja. Ha az ember kiábrándult és elkeseredett, sötétre színezett gondolkodása csak azokat az eseményeket emeli ki a múltból, melyek igazolják mai elkeseredését. Ám ha igyekszik a tényeket tényekként kezelni; ha nem azt kutatja, mi nem mehet, hanem azt, mi mehet, ha a problémát kérdésként kezeli, mely válaszra vár, nem pedig újabb sorscsapásként; ha a valóság bonyolult közegéből azokat az elemeket lúgozza ki, melyek pozitív tettekbe ötvözhetők – nos, akkor az emlékezete is segíteni fogja ebben. A mélyből azt fogja felhozni a fényre, ami segíti, hogy helyt tudjon állni a mában. Ilyen egyszerű ez. Ilyen egyszerű ez, mert az emberi emlékezés szelektív: sugara mindig arra esik, ami segít igazolni mai látásmódunk helyességét. Ha kétségbeesettek vagyunk, a kétségbeesésünkben segít, ha a megoldásokat keressük, akkor a megoldásokban.

2014 szilveszter Bejegyezte: Kovács Péter , 2015. január 1., csütörtök at 20:40, in

Gondoltam írok ismét valami összefoglalót, de pont leszarom. 2015 van és újra felálltam! Majd kiderül mi lesz, meg, hogy, de valami lesz az tuti! Ők mellettem voltak. Ő meg pláne! ;) Írhatnék pár oldal fikázást magamról meg pár oldal fényezést róla, de nem írok. Róla csak azért nem mert utálja. ;) Mondjuk nem is olyan fényezésre gondoltam, de azt úgy is tudja és Én kurvára utálom magam ismételgetni. Az más kérdés, hogy Neki mondom mert nem lehet elégszer megköszönni....

Most hirtelen ez az idézet jut az eszembe:

"Mi az mi emberré teszi az embert - egy barátom kérdezte egykor - talán a származása, hogy hova születik, én nem hinném. A döntései teszik emberré, nem az számít, hogyan kezdi az életet, hanem az milyen befejezést választ!"

Tényleg mára már nem az vagyok aki voltam! A hülye döntéseim juttattak ide. Persze ennek így kellett történnie, mert ahogy Menti mondaná: Végre felnőttél! Pirko is helyre tett meg fog is. :$ Szóval az év végére kialakultam! ;) 

és szerintem megrepedt a bordám! ;)