Reggel ugat a kutyám, amire felébredtem. Látom, anyu lehozza a kukát, de csak egy pillanatig láttam a kómás agyammal, mert hamar eltűnt az ablak sarkában. 2 perc múlva kimentem megitatni a retákot. Anyu épp kenyeret süt és kérdezem: Lehoztad a kukát? Erre mondja, hogy ő nem! –Pedig a te kabátod volt rajta, de akkor biztos csak képzelődtem egyet. Kinézek a bejáratin és a kuka valóban lent van szóval valaki lehozta. Na de Regina nincs, itthon mert melózik. Öcsém szintén este jön haza ő sem lehetett. Apu szintén. Ha valaki ismerős, akkor anyuhoz jött volna és kopogott volna. Nem hiszem az óvodából valaki bónuszba lehozta volna. Hogy került le a kuka? Ez örök rejtély marad szerintem, de lehet, egy mentalista vagyok, és amit képzeltem az valóra vált! Ha igen miért nem a lottószámokkal képzelődök? :) Már képzelődni se tudok normálisan! :)
INTERJÚ ISTENNEL!
- Tehát interjút szeretnél Tőlem?
- Ha van rá időd - mondtam.
Isten mosolygott.
- Az én időm örökkévalóság. Milyen kérdések vannak a tarsolyodban?
- Mi az, ami legjobban meglep az emberiséggel kapcsolatban?
Isten így felelt:
- Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek, és azután újra gyerekek szeretnének lenni.
- Az, hogy elvesztegetik az egészségüket a pénzkereset érdekében, és azután az összes pénzüket az egészségük helyreállítására költik.
- Az, hogy miközben aggódva gondolnak a jövőre, elfelejtik a jelent, s így sem a jelenben, sem a jövőben nem élnek.
- Az, hogy úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, és úgy halnak mintha sohasem éltek volna.
Isten megfogta a kezemet, s egy ideig csendben maradtunk.
Azután így kérdeztem:
- Te, mint szülő, mit tartasz fontosnak: mit kell a gyerekeidnek életük során megtanulniuk?
Isten mosolyogva válaszolt:
- Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét. Amit megtehetnek, azaz, hogy engedik magukat szeretni.
- Tanulják meg azt, hogy ne méregessék magukat folyton másokhoz.
- Azt is tanulják meg, hogy a gazdag ember nem az, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van igénye.
- Azt is tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebeket ejthetünk szeretteinken, de sok évig tart begyógyítani őket.
- Tanuljanak meg elnézőnek, türelmesnek lenni.
- Tanulják meg, hogy vannak, akik igazán szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják kifejezni, vagy kimutatni érzelmeiket.
- Tanulják meg, hogy nem mindig elég, ha mások megbocsátanak nekik. Saját maguknak is meg kell bocsátaniuk.
!!!:)))
Neked milyen kis okos fejed lesz! by Mentike :))))
Éjjel beszélek Mentivel és elkezdi:
Én Petinek hívtalak és annak is foglak mert az olyan pasis és nem érdekel mit akarsz te! :)))) Na ezt is megkaptam! :)))))
Egyszer véget ér(t)!?
Minden szép elmúlik egyszer, merengve ágyban fekszel. Álmodsz a múltról, kínoznak a képek, s messzire szállnak el gyönyörű évek. Szemedből fájdalmad könnyekként fakad, arcodon csorog le, akár egy patak. Elmossa múltadat, megfojtja vágyaid, megtörték lelkedet, eltörték szárnyaid. Minden nap szenvedés, végtelen borzalom, vágyod, hogy ne fájna szíved már oly nagyon. Sötét a nagyvilág, örökös éjszaka, nincs aki szeretne, miért is mész haza. Emlékek képei, fájdalmas förtelem, minden nap megkínoz, minden nap gyötrelem. Hazugság árulás, amit csak kaphattál, áldozat lettél, mert adtál, mit adhattál. Úgy érzed tiszta vagy, de mégis elhagytak, kiülő szívedben álmaid elfagytak. Jéghideg leszel, de fájdalmak égetnek, s várod, a halált mely mindennek véget vet.
ú.í.: Nem kell, hogy SZERESS! Szeretem én magamat! :D
A nap mondata ahogy benéztem! :)
Én - és az milyen nap? olyan mint a debreceni virág karnevál?
Menti - Nem drágám az a Valentin nap !
