Gondolkoztál már ezen? Ha mérlegre tennéd, vajon melyik győzne?
Sok-sok idézetet hallasz, olvasol a barátságról. Óh igen, barát az, aki szárnyakat ad, aki ismeri a hibáidat és úgy is szeret, aki előtt nem kell köntörfalaznod, aki előtt önmagad lehetsz, aki a legerősebb szeretet, aki blablablablablabla.. .
De mi van akkor, amikor két barát közé belép egy harmadik... vagyis belép a szerelem?
Súgok egy titkot: sosem győzhet a barátság. Minden élőlény két leghatalmasabb, titokzatos erejű mozgatóereje az egyed és fajfenntartás ösztöne. Gyarló, szánalmas emberek vagyunk, kiemelkedtünk az állatvilágból, gondolkozunk, tervezünk, hatalmas dolgokat hozunk létre, de vajon le tudjuk győzni önmagunkban az állatot? Tudunk uralkodni az ösztöneinken? Le tudjuk győzni a vágyat, amely a másik felé hajt? Önmagunkon tudunk-e diadalmaskodni?
Megtörtént már veled, hogy a legjobb barátod és a szerelmed? És ugye elbukott a barátság? Ugye úgy lépett át rajtad az az ember, akiben a legjobban bíztál, mintha soha nem ismert volna? Mi fájt jobban, hogy elvesztetted a barátod? Elvesztetted a szerelmed? Nekem az, amikor elvesztettem a hitem. A hitem a barátságban, a szerelemben, az emberben.
Sokáig tart visszaszerezni. Talán sohasem sikerül...
Mindig ott a kétség, ott a félelem. Az ember lelkel megsérül, és a lélek sebeire csak az idő ad enyhülést. Jó az, ha bezárkózol, és a sebeidet nyalogatod? Ha a múlton rágódsz? Nem engedsz közel senkit, mindenkitől félsz, mindenkiben ellenséget sejtesz... Érdemes így?
De mi van, ha újra sérülsz? El tudsz viselni egy új fájdalmat? Vajon egy lelki rokkant akarhat új sebeket? Hogyan védheted magad? ...
Kérdések, mindenkiben más a válasz.
Azért írtam, mert foglalkoztat. Mert új barátaim vannak. Mert szerelmet kaptam az élettől. Mert újra bízni kezdtem. Mert keresem azt az utat, amelyen meg tudom őrizni az új esélyt.
Én
Egyszer volt 1 srác, aki életében sok mindent megélt. Csak egyet nem, a szerelmet. Mindig jöttek a kudarcok. Persze voltak szép dolgok is, de ha volt is jött a várva várt csattanó. Majd egyszer megmondták, hogy gyógyíthatatlan beteg és talán lebénul. Az orvos mondta, hogy fontos a pozitív hozzá állás! A srácnak 4 évig tartott megbarátkozni a betegséggel és elfogadni azt, hogy betegen is lehet embernek lenni, aki talál barátokat, szerelmet és nem csak a halállal kell foglalkozni. Volt szerelem is és talált sok barátot, akiknek elmondhat bármit. A srác jó ember lett, még ha néha úgy érzi, mégse kell senkinek a betegsége miatt, de tud optimista lenni és bízni abban, hogy egyszer eljön az, akire mindig is várt, akiről titokban álmodozott, aki a fülébe súgja, hogy szeretlek! Már mosolyogva kel és fekszik, élvezi az életet, amit az élet nekiszánt és a szar is le van szarva. Boldog és tud élni, még ha nehezebb is mint másnak, aki egészségesnek hitt ember! És az a srác én vagyok! Legyen hited mindig és legyél boldog, még ha nehéz is. Fogd fel úgy, mintha az élet csak próbára tesz és mikor a gödrös úton elesel, akkor fel tudsz majd állni. Mindig mosolyogj, mert 1x valaki lehet, beleszeret a mosolyodba!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
