Már mindenki tudja, hogy Átlagfalván él az átlagemberek közt a nem átlagember: a Szőke herceg. Több évvel ezelőtt a herceg megismerte a neten Luk Récia hercegnőt. Itt már mindenki a párhuzamot keresi a hírhedt Láki Lukkal pedig semmi közük egymáshoz. Az egyik keleti a másik nyugati és van köztük 134 év. A herceg ez alatt a több év alatt csak annyit tudott meg, hogy idősebb 3 évvel a hercegnő, de semmi egyebet. És persze azért se tudta, mert annyira félt megkérdezni tőle ezeket a dolgokat hisz tudta milyen értelmes, okos és semmi dolga nem lehet egy olyan Szőke herceggel, akinek valójában barna a haja. És még azt se tudta, hogy néz ki. Persze arra az elmondásra nem lehet alapozni, amit a hercegnő mondott hisz mindenki azt mond, amit akar. Így nagy elhatározásra jutott és felült táltos fehér paripájára, ami ugye a 21. században csak SL Mercinek hívnak és tényleg fehér. Sőt! Még a fehérnél is fehérebb. El se hagyta a birtokot már meg is állította Bélabá. Ő a falu legszomjasabb embere és itt nem kell magyarázkodni, de mindenki szereti és ez a lényeg. A beceneve: Róka. Ami abból ered, hogy ő volt a kis hercegben a róka fiatal korában. Egyszer bekattant valami szőke csaj miatt aki nem lehetett az övé és rászokott a kannás borra. Napi 5 liter az alap. Az első liter után már kis herceg idézeteket szavalgat és ezt még a WC-n sz@rás közben se hagyja abba. Amiért a herceget megállította csak azért volt, hogy elmondja: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. A herceg megköszönte és mosolyogva távozott és folytatta útját. Valójában nagyon is agyalt ezen a mondaton miközben szakadt a röhögéstől az öreg miatt. Annyira agyalt rajta, hogy majdnem a balatoni útra ment és nem a Gyöm-Rőire. Most már két dolgon agyalt egyszerre. Természetesen rájött a 3 agysejtjével, hogy ezt össze lehet kapcsolni és ezt meg is tette. Még messzi járt a hercegnőtől, de már jobban szerette, mint mikor elindult. Lepergett előtte mennyit nevettek és beszélgettek, de még mindig nem tudott rájönni miért nem kezdett előbb érdeklődni utána. A félelem nem lehetett akadály, hogy megtudjon az ember ilyeneket, de a herceg még ezt is jobban tudj! :) Aztán eszébe jutott Bélabá mondata és kezdte megérte a dolgokat és a miérteket. Leért végre és meglátta a hercegnő gyönyörű szép kúriáját. A kapu és a ház között volt vagy 300m kanyargós út, ami fák és virágok borítottak. Természetesen Ő ültette. A cserepeseket nem is szereti meg legyen bármilyen cserepes is csak megölné szegényeket. Ezzel kapcsolatban ötletet is merített egy Azerbajdzsán filmes csapat, ami elég kis költségvetésű horror film, de szerintük jónak ígérkezik. A címe, ami elég gagyi sztem: A cserepes gyilkos! Minden esetre sok sikert a készítőknek. Felért a házhoz és dudált is egyet. A Hercegnő hamar ki is jött. A herceg csak bámulta a kocsi ablakon keresztül. Én, mint a narrátor is nagyon megszeppentem és én se tudtam, hogy tegyek, pedig én tudom a végét a történetnek. A herceg a sebváltót markolászta és rángatta, hogy az ajtó kinyíljon. Pár másodperc is eltelt, ami valójában 2 perc is volt és rájött az ajtó ahol ki tud menni az a másik irányban, van és ez a sebváltó nem a kilincs. Ott is kereste a kilincset miközben nem tudta levenni a szemét a hercegnőről. Végre megtalálta és kiszállt. Odalépett hozzá miközben a tekintetük összeért és mosolyogtak egymásra. Megölelték egymást miközben a herceg agyalt a további mondanivalóján, de olyan hatás érte, hogy a szívecskék meg a pillangók már lassan utol is érik. A hülyéje a nagy zavarban csak annyit tudott mondatni: Gyorsan leértem? áááá Mint narrátor a fejemet fogom és a falba verem jelképesen, de tényleg ez történt. Hogy ez után, hogy folytatódott a beszélgetés az már egy másik és szívecskékkel tűzdelt történet.
NEKEM! Mentitől
Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valakinek, hogy szeretlek, tudnom kell azt is mondani: Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is!
Azért...
... mert mosolygok, nem vagyok még boldog, Vannak az életben nagyon furcsa dolgok. Kacagok akkor is, ha szívemet tépik, Furcsa ember baját soha meg nem értik. Mindenki elhagyott, aki elhagyhatott, Mindenki megdobott, aki megdobhatott. Az is ütött rajtam, kinek mindig adtam, Szívszeretetemért szívet sosem kaptam. Én csak ember vagyok, az is maradok, Bármilyen furcsa is, álmokért szaladok. Mert nem lehet álom egy igazi élet, És ha most tévedek, bocsánatot kérek....
Kapcsolatok!
... az intimitás egyben kockázatot is rejt, sebezhetőbbé tesz, sokszor félmegoldásokkal, pótlékokkal helyettesítjük a valódi érzelmi elköteleződést. Mást teszünk, mint amit mondunk, és mást mondunk, mint amit érzünk. Tudatalattink győz tudatos céljaink felett. Ilyenkor saját magunkat sem értjük. Miközben azt szeretnénk, ha kapcsolataink jobban működnének, s túlléphetnénk bizonyos problémákon, újra és újra visszacsúszunk ugyanazokba a hibákba. Mintha egy rejtélyes erő irányítana – ugyanazokat a jeleneteket ismételgetjük, már végszavaink vannak, s pontosan tudjuk azt is, hogy a másik hogyan fog reagálni. S ami még rosszabb: a következő hasonló kapcsolatnál kezdődik minden előröl.
A remény...
Az egész eddigi életem egy vicc. Vicc, amin nem tudok nevetni. Az élet útján mindig elestem, és nagyon fájt, aztán nagy nehezen felálltam és tovább mentem és mikor már minden kezdet jó lenni, akkor ismét jött a csattanó és megint elestem! És ez így megy 6 éves koromtól. Az eddigi életem megtanított, hogyan álljak fel és folytassam az utamat és a lehető legjobb döntéseket hozzam, meg amikor kell. Sok embert elveszítettem, akit szerettem, de ezek is csak erőssé tettek. Beteg vagyok és már nem, azaz ember vagyok, aki voltam és már nem tudom, ki leszek holnap vagy 1 év múlva. Egyet megtanultam, hogy a remény hal meg utoljára. Csak remélhetem, hogy jól döntök majd és egyre kevesebbszer esek el. Az eddigi sebek, amiket kaptam, és amiket kapok, begyógyulnak, de a hege ott maradt. Ezek nélkül nem is én lennék. Ezek tesznek azzá, aki vagyok. Minden botlásom, kudarcom, örömöm, bánatom mind ezekben a hegekben van. Már lassan elvesztettem mindent, de egyet nem a reményt. Talán egyszer én is boldogan kelek és fekszek, mint a sok átlagember. Talán nekem is lesz valakim, aki szívből szeret és reggel mellettem kel és mellettem fekszik. Egy dolgot már most elmondhatok magamról, hogy az eddigi életem nem volt unalmas.
Sose búcsúzz el!
Ez az egész nem akkor kezdődött mikor Szilvinél oda tettem a mondat végére a pontot, hanem jóval előtte. Kati szakított velem majd Netlogon rám írt egy csaj. Nagyon szép és korba is hozzám illő. Első reakcióm az volt, hogy már megint egy netkurva kezd ismerkedni. Ugye Ők azok, akik szépek, korban hozzád illőek viszont írnak egy litániát, amit google barátommal fordítanak le és az egész egy nagy zagyvaság. Mikor meglátod, már tiltod is a felhasználót. Ő viszont egy értelmes mondatot írt nekem. Fel is mentem a karijára és látom a csaj nem kamu, mert van normálisan ismerősei meg bejegyzései és magyarul ír! J Visszaírtam neki, majd ő is és szép lassan elkezdtünk ismerkedni. Lillának hívják. Altatóorvos egy magánklinikán, Pesten. Szépen összebarátkoztunk persze én nem léptem afelé, hogy bármi is legyen, mert értelmetlen lett volna. Nagyon szép, gazdag meg minden olyan, ami miatt én ki vagyok lőve. Itt jön az, hogy barátnak jó vagyok, de szeretőnek pocsék! J Néha nem is értettem a leveleinek a szándékát, mert túl érzelmes volt meg úgy éreztem van esélyem nála! Viszont ezt sose akartam elhinni. Itt a képén van is egy ilyen ezt elmentettem anno. Szép lassan kiderül, hogy van asztrológus diplom
ája is. Mondta megcsinálja nekem a jellemzésemet. Itt a blogomban megtalálható. Mindezt úgy csinálta meg, hogy én nem beszéltem neki olyan dolgokról amit max Mentinek vagy Dininek mondtam el. Amit leírt az rám igaz is. Egyik nap mondja nekem, hogy most el kell mennie továbbképzésre Németbe és nem lesz 1 hétig. Mondtam majd beszélünk és vigyázzon magára. 1 pár nap múlva látom, hogy xy írt neki üzit a falra. Csodálkoztam is és írtam neki levelet. Akkor mondja, hogy nem Németbe volt, hanem meg akart halni csak sajna nem sikerült! L Elmondta, hogy egy pasi miatt volt az egész meg ne haragudjak meg blablabla! Én nagyot néztem, mert sose beszélt nekem erről. Nem is zavart volna, hisz nem akartam semmit! Eltelik pár nap és azt látom törölte magát! Felhívom és egy egyszerű párbeszéd van: Szia! Mi van veled, hogy törölted magad? Valaki mellette volt, mert csak annyit mondott: Nem… semmi… leteszem! És letette! Én ott durvát éreztem hisz nem értettem az egész reakciót meg semmit! Eldobott, mint egy szemetet pedig megbíztam benne és barátnak tartottam! Innentől kezdve nem érdekelt semmi, ami kapcsolatba volt a csajokkal, bizalommal, barátsággal… a lehető legrosszabb irányba menekültem és ez volt Szilvi! Nem voltam szerelmes belé, de többet éreztem iránta. Átléptem a vonalat, amit sose szándékoztam. Lementem hozzá bulizni, majd másnap mikor már otthon voltam nem beszélt velem sehogy se! Két nap múlva msn-en odatettem a mondatvégére a pontot Mentim támogatásával és letöröltem! Rövid időn belül 2x dobtak el és megfogadtam sose bízok meg senkiben és nekem nem kell senki sem. Volt egy próbálkozásom Ildyvel, de nem működött sajnos. Talán majd 1x visszakapom a hitemet a csajokba meg elhiszem amit mondanak és nem csak Mentimnek! Egyszer talán boldog is leszek!
Neki...
Nem tudok letépni minden rózsát, azért hogy elvigyem neked. És nem tudom lehozni neked sohasem a csillagos eget. Csodát sem tudok tenni. Minden mit adhatok, hogy szeretni foglak téged, amíg csak szívem dobog.
Ajándék
Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:”KIFIZETVE”.
MILYEN SOK ALKALOMMAL UTASÍTJUK VISSZA JÉZUS AJÁNDÉKAIT, CSAK AZÉRT, MERT NEM ABBAN A CSOMAGOLÁSBAN KAPJUK, MINT AHOGYAN AZT KÉRTÜK !
A pszichológiám! :)
Hipertimikus 21 pont - meghatározó
Megragadó 12 pont - nem jellemző
Emotiv 18 pont - nagyon jellemző
Pedantikus 14 pont - jellemző
Ciklotomikus 18 pont - nagyon jellemző
Aggodó 15 pont - jellemző
Demonstrativ 10 pont - nem jellemző
Egzaltált 24 pont - meghatározó
Disztimikus 12 pont - nem jellemző
Élénkíthető 21 pont - meghatározó
Az egzaltált típus
Ö közel áll a hiszteroidhoz.
Kevesebb benne a színészi és több a benyomásokra épülő emocionális véglet. Róluk szokták mondani: "vagy a mennyekben járnak a boldogságtól, vagy a bánat poklát járják". Középút nincs.
Az egzaltált ember hihetetlenül naiv. Mindent tágra nyílt szemmel fogadnak: "Hát ez rendkívül érdekes!!! Fantasztikus!!!" Hisznek az ufókban és a kísértetekben, a bókot készpénznek veszik, valósággal "olvadoznak" tőle. Életük végéig "nagy gyerekek" maradnak.
Hipertimikus egyéniség
A hipertimikus temperamentum, amelynek éles megnyilvánulását hipomániás állapotnak nevezik, jól ismert a pszichiátriában. A hipertimikus egyéniség mindig optimistán nézi a világot, különösebb erőfeszítés nélkül győzi le a bánatot, egészében véve jól érzi magát ebben a világban. Általában könnyen él, hiperaktív. Könnyen ér el sikereket, művészi alkotó tevékenységben élen jár. A tevékenység iránti vágya ösztönzi a kezdeményező készségét,mindig újat keres. A legfőbb gondolattól való elmozdulása egy sor váratlan asszociációt és ötletet szül benne, ami szintén az aktív, alkotó gondolkozást segíti.
Kiváló beszélgetőpartner, általában a figyelem középpontjában van. Mindig érdekes, de nem áll le sokáig egy témánál. Az ilyen ember nem tud unalmas lenni, beszéde tele van tréfás mondásokkal, szórakoztató viccekkel. Ha azonban ez a temperamentum túl élesen jelenik meg, pozitív jellemzés már nem alkalmazható rá, mivel az ilyen ember viccelve viszonyul még a komoly dolgokhoz is. Az etikai normák felborulása figyelhető meg, mivel néha eltűnik nála a kötelességtudat és a megbánás képessége. A tevékenység iránti túlzott vágy eredménytelen szétszórtsághoz vezethet. Az ilyen ember sok mindent vállal, de kevésnek jár a végére. A túlzott vidámság ingerlékenységbe mehet át. Egészében véve a hipertimikus egyéniség nem kötelezően, de társulhat mániával. Viszonylag enyhe megjelenéseiben az egyéniségnek egy normális variánsát képviseli.
Nem semmi...
Ez azért nem semmi! Én 10 éve tudom, hogy gybeteg vagyok. Havi 27e-t kapok ami azt jelenti, hogy napi 965 ft ba kerülök az Állam bácsinak. Ha bekerülsz a börtönbe 2238 ft-ba kerülsz, amiből melegbe vagy, kapsz enni, inni és heti 2x fürödhetsz és kapsz ebből 20e forintot, amit elkölthetsz. Sajnos én már nem lehetek a társadalom hasznos tagja és jól fizető adófizetője, de természetesen rajta vagyok hisz Magyar vagyok! :D Megittam 1 kávét és lehet túl pörögtem ezen, de 27e-ből megélni és télen melegbe lenni lehetetlen. Nekem is be kéne kokóznom és elütni valami vonósat és máris több pénzem marad. Ha nem lennének a szüleim meg az öcsém, akkor ez nem menne, hogy itt megosszak valami hülye gondolatot! :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
