Jelen,múlt és jövő... Bejegyezte: Kovács Péter , 2010. március 1., hétfő at 17:23, in

Én megtanultam erősnek lenni, 
S a legnagyobb fájdalmat elviselni,
Csak az igaz boldogságot várom már,
De hiába, a pokol úgyis engem vár...
A szerelmemet kiért élek már megtaláltam,
A síromnál, szellemként mégis egyedül álltam,
Kezemet nem fogta senki, s féltem,
Örökké egyedül maradtam, így éltem,
Szemem könnyezet, széttépte a szívem,
Az érzés kínoz, nem hagyja nyugodni lelkem,
De már mindegy úgy is vége mindennek,
Már meghaltam, mert nem volt értelme az életemnek...