Na igen az utolsó nap. Agyaltam mit kéne írnom, de amit leírnék azt nem akarom leírni. Szar egy év volt és úgy érzem jobb úgy se lesz. Baromság ez az egész!
"Nem vagyok egy könnyű eset. Mindig kimondom, amit gondolok, hisztizek, néha túltervezem a dolgokat, valamikor meg megyek a fejem után, épp, ahogy jólesik. Szeretek elveszni a pillanatban, egy mosolyban, egy nevetésben. Sok pofont kaptam már...."
Remény
Ma nagyon sokan, egy üzenetre várnak,
Akik,szeretnek, csak egy szóra vágynak.
A szó a szerelem, mi oly szép, ha igaz,
S kimondva az embernek, a lelki vigasz..
Akik csalódtak és ma nem köszöntenek,
Azokhoz szól, most ez a szívbéli üzenet.
Ha borúsnak látod is néha, a felhős eget,
A felhő elszáll, a nap süt, szíved újra szeret.
Sokszor érezzük nem lesz már szerelem,
Az élet sem más, csupán, csak rejtelem.
Mégis ott él szívünkben az örök remény,
Mi el nem múlik soha, amíg az ember él...
Este ha lehunyom szemem,
Az álom világába érkezem.
Szeretek az álmok szárnyán repülni,
Mert ott nem kell semmitől félni.
Ha álmomból felébredek
Rám tör a magány,
Mert ez a világ olyan távol már.
Ha tehetném mindig csak álmodnék,
Hogy örökké velem légy.
Boldogságot hoznál,
Szeretetet adnál,
De most csak az álmok szárnyán élek,
És így csak remélek...
Messze vagyok Tőled, de őrizlek szívemben,
vissza fogott vágyak, könnyek a szememben.
Ha hallanám a hangod, ha végre láthatnálak,
miért nem engeded, hogy egyszer Rád találjak?
Ha mellettem lennél, ha fognád a két kezem,
szeretném, ha tudnád, nem fájna a szívem.
Ha hagynád, hogy öleljelek, ha kérnéd, hogy szeresselek,
ha nem volna kétség és félelem,
akkor tudnám, hogy igazán létezel!
Messze vagyok Tőled, de őrizlek szívemben,
vissza fogott vágyak, könnyek a szememben.
Ha hallanám a hangod, ha végre láthatnálak,
miért nem engeded, hogy egyszer Rád találjak?
Ha mellettem lennél, ha fognád a két kezem,
szeretném, ha tudnád, nem fájna a szívem.
Ha hagynád, hogy öleljelek, ha kérnéd, hogy szeresselek,
ha nem volna kétség és félelem,
akkor tudnám, hogy igazán létezel!
Karácsony
Neked biztosan szépen és meghitten telt a karácsony. Nekem a szokásosan telt: Megint egyedül voltam! :D Rövidebben nem lehet összefoglalni! :D A lényeg, hogy Neked szép volt. Utálom az év végét....
Hiányzik....
"Hiányzik, hogy valaki megkérdezze merre vagyok, hogy vagyok. Hiányzik, hogy hiányozzak valakinek. Hiányzik, hogy valaki akarja az ölelésemet. Hiányzik, valaki az éjszakáimból. Hiányzik, hogy valaki mellett legyek. Hiányzik az, hogy valaki törődjön velem. Hiányzik, hogy valaki emlékeztessen arra mennyire különleges vagyok. Hiányzik, hogy fontos legyek valakinek..."
A szerelem?
A
szerelem olyan, mint
Egy
édes álom.
Mely,
ha fölébred,
Áttör
minden gáton.
S
ha egyszer fölébredt,
Megállítani
nem lehet.
Utolér
majd mindenkit,
S
összetör szíveket.
De
ha a szerelem,
Viszonzásra
talál.
Akkor
az a pár,
Biztos
felhőkbe száll.
Attól
kezdve kettejüknek,
Boldog
lesz élete.
Meg
nem bántják egymást,
S
ez csak a kezdete.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
