Először is. Nagyon önző és bunkó dolgot fogok mondani. "Örülök", hogy beteg lettél. Olyan értelemben örülök, hogy így találkoztam veled, itt vagy, beszélgetünk, megismerjük egymást. Annak is örülök, hogy írtál emaffián a családi chatbe, és annak is, hogy volt annyi sütnivalóm, hogy írjak neked. Lehet anélkül is elkezdtünk volna egyszr valamikor, de sose lehet tudni.... túl sok a befolyásoló tényező, de ez nagyon is jól jött ki
Másodszor. Azok a videók, amiket küldtél is, meg ott vannak a csatornádon (annak ellenére, hogy még nem néztem meg az összeset) nagyon tetszenek, egy úttal el kurvára el is szomorítanak. Mint ahogy mondtam tegnap is, az amelyiket az egri dolgok után csináltad, egyenesen összetörték a szívem.... Ennyire még szerintem nem zokogtam semmi és semmi miatt.... Sajnállak, hogy ilyen dolgok történtek veled, de tényleg örülök is, mint ahogy az előbb már mondtam, mert most ott tartunk ahol tartunk.
Csodálom, és irígylem, hogy ennyi akaraterővel bírsz. A betegséged, a házatok, az a sok érzelmi dolog... sose tapasztaltam meg ezeket, de önző, szemét módon szerencsésnek érzem magam, mert én már réges-rég beleroppantam volna ebbe.... nem volt sose, és még most sem érzem, hogy lenne olyan családi-baráti köröm, akik segítenének az ilyen dolgokat feldolgozni...
Nem tudom mennyire gondoltad komolyan, amikor azt írtad, hogy eret akartál vágni, remélem semennyire ... azzal az ég világon semmit nem old meg az ember... ha sikerül, ha nem, azoknak akik tovább élnek, csak fájdalm tud okozni az illető... klisés szöveg, meg minden, de tényleg azok a legbátrabb emberek, akik nem a halálba menekülnek, hanem szembenéznek a problémáikkal, és megoldják azokat... szóval te egy baromi bátor ember vagy, ami becsülendő és követendő példa lehetne a többi ember számára....
" A világ néha oly kegyetlen tud lenni,
Mint az öngyilkos, kinek már nem számít semmi.
Csak egy apró lépés, egyetlen mozdulat,
És hirtelen volt, majd nincs, mint a pillanat."
Ennyi minden után úgy megérdemelnéd a happy end-et, mint még senki más.... ennyire becsületes, önzetlen, jószívű embert még nem hordott hátán a föld...
"Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem."
/ Kosztolányi - Halotti beszéd (részlet) / [tudom, hogy nem egészen ide vág, de mégis]
Szerencsés vagy, mert olyan barátaid vannak, akikre számíthatsz, akik ott vannak, ha bajban vagy, és segítenek is neked.... remélem tényleg átadod a te Mentidnek, hogy puszilom, amiért olyan bölcs tanácsokat tudott neked adni (bár nem tudhatom, hogy miket mondott egyáltalán) , meg mert ott volt melletted, ha kellet....
A kis versikédért nem tudok eléggé hálás lenni... még ha csak át is költötted... már a gondolat, hogy ilyennel vesződsz, és ráadásul nekem szántad.... ráadásul úgy, hogy azt mondtad, nem sok mindenkinek írsz verset...
Ez saját alkotás, és bár senkikhez és senkinek nem szól, a teljesség igénye nélkül elküldöm neked (ha elolvasod elolvasod, ha nem, akkor nem, rajtad áll) :
" Néha-néha hirtelen,
Elragad egy érzelem...
Megtámad az isteni sugallat,
S míg le nem írom, sosem hagy...
Az ég kint sötét, a szoba csendes,
És elmémben a gondolat pedig csak úgy repdes...
Nyugtot nem adhat semmi más,
Csak ha szavakba öntöm e látomást...
Ezen a helyen a nap verőfényesen ragyog,
A szél a réten csalókán itt-ott elrobog...
Csalóka, hisz egyszer tombol, mintha itt volna a világ vége,
Máskor pedig mintha arra kérne: "Csak most az egyszer táncolj velem, aztán vége..."
Amerre a szem ellát, bokor és fa zöldell,
De ha a szélnek kedve támad, mint egy csettintés, a kilátás úgy vész el...
Nincs mit tenni ez ellen; a kép először éles, mint egy penge,
Másodszor viszont már csak a körvonal látszik, és minden el van veszve...
Hirtelen este lesz, beborul az égbolt, villámok cikáznak,
És fent a magasban a csillagok így nagyon fáznak...
Nem melegíti őket Napnak vad tüze,
Helyette a Hold nézi őket, hogy vajon még élnek-e...
De hiába lenne ott a vad láng,
Mely nekik meleget ád...
Ha lentről, a földről, nincs ki mesél, szaval vagy éppen énekel,
A csillagok élete, mint a kámfor, úgy tűnik el..."
U.i.: ha valamivel amit leírtam megbántottalak, akkor holnap jogodban áll, hogy lehordj a sárga földig
U.u.i.: akármit is válaszolsz erre a valamire, amit leírtam, már csak holnap fogom látni, hogy kicsit összeszedjem szanaszét repkedő gondolataimat....
