Szösszenet... Bejegyezte: Kovács Péter , 2011. május 5., csütörtök at 20:34, in

Reggel van. Kb. annyi mikor a kakas kukorékolni kezd. Dájáná a puha, meleg ágyacskájában van és mélyen alszik, miközben szépeket álmodik. Igen ő Dájáná hercegnő, de ez hadititok. Nem is tudja sok ember csak az, aki a szívével tudja, merre van előre. Szóval Ő az igazi és nem az, aki az alagútba balesetezett, mert a sofőr éppen szétrobbant a szájában és…(cenzúra)! Szóval a hercegnő álmodik, hogy sétál egy sráccal. Ez a srác nem más, mint a szőke herceg csak az a baj, hogy barna a haja. És ez is természetesen hadititok. Ez a kis szösszenet meg is mutatja, hogy az élet mennyire telis tele van, titkokkal csak észre kell venni őket. Tartja is a mondás: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Jól elbeszélgetnek, nevetgélnek, elrendezik egy két ember sorsát. Semmi érzelmesdi, de mind a kettő nagyon jól érzi magát. Mind a ketten tudják, hogy nagyon jó barátok. Sőt még annál is több, de még is történik valami. Leülnek egy padra, és ahogy beszélgetnek, nevetgélnek, szép lassan elcsendesedik minden. Nincs háttér zaj, nincs szél, nincsenek illatok, nincs, semmi csak ők léteznek és egymás szép szemét nézik, miközben mosolyognak. Az idővel nem is foglalkoznak, mert az már megszűnt létezni. Csak ők vannak meg a saját gondolataik. Mind a kettőnek egyből az jut az eszébe, hogy most ez pont az a pillanat, amikor meg kéne csókolnom? – Legalább is valamit tenni kéne és akkor a másik csak reagál valamit! – De ez hülyeség hisz csak barátok vagyunk! – Mit gondolna már rólam, hogy mit akarok? Ez a nagy vacillálás egy pillanat alatt történik még is olyan hosszúnak érzik. Aztán elindulnak a fejek a másik irányában és mikor a szájacskák találkoztak volna, a hercegnő hírtelen felébred. Rádöbben ez csak álom volt. - De amúgy is mennyi az idő? Mert ahhoz képest igen süt a nap, és ha lekésem, a vizsgát én felkötöm magam! A hercegnő szívverése a 12x-ére emelkedett fel. Nagy igyekezettel megtalálta a kis asztalán tartott „szerelmét” és mikor látta a kijelzőn, hogy péntek van nagy kő esett le a szívéről. A szívverése a normálisba ment át. Az álmosság elmúlt, de bántotta is a dolog, valahol mert sose tudja meg milyen lett volna az a baráti csók. A nagy zörgésre anyukája benyitott és kérdezte is: - Minden rendben Dini? A válasz meg az utána következő események egy másik szösszenet. :D

Álmodni én is szoktam...xD Bejegyezte: Kovács Péter , 2011. május 2., hétfő at 16:25, in

Tegnap nagyon nem jót álmodtam! Az elején minden szép volt, de mikor odakerült a sor, hogy a mondat végére odategyem a pontot az sose jött össze. Tartottam a tisztes távolságot a szívecskék meg a pillangók után. Én álmomban is képtelen vagyok összejönni valakivel. Félek a kudarctól, félek attól már az elején, ami be se következett, de én már meg tudom magyarázni miért nem, lesz jó, meg értelmetlen lesz az egész. Mintha a jövőbe látnék és ezzel esélyt se adok senkinek, aki valójában szeret és lehetne esetleg valami. Beteg vagyok igen, de nem temettem el magam a föld alá. Mindig is tettem és fogok is tenni azért, hogy az életminőségem jobb legyen. Az angyalkáim nélkül ez nem is menne természetesen. Maga a tudat, hogy beteg vagyok már egy emelet falat húztam magam köré. És mind az eddigi „kudarcok” a csalódások és történéseiből levont következtetésekből jutottam el odáig, hogy fal és semmi érzelmesdi, szívecskés pilloangósdi nem kell és nincs is rá szükségem. Nincs nő nincs sírás! Tudom nagyon jól, hogy ez baromság és ez nem tartható örökké. Beteg vagyok, de nem hülye. Ha kell, 5 perc alatt megismerkedek Valakivel, ha belehúzok a csaj 2 óra múlva könyörög a randiért! És most nem az ego meg a beképzeltség egyszerűen csak pszichológia. És erre tudok is példákat mondani, de nem akarok, mert aki ismer, az tudja. Menekülök az ellen, ami valójában itt van, és csupa örömet tudna adni, de félek. Ez még semmi, mert a durva csak ez után jött. Beszélgetek a lánnyal és elment a látásom szép lassan. Teljesen élethű volt az álom szóval éreztem azt, hogy ott van előttem, hisz beszél hozzám. Érzem az illatát, amit ha megérzek húááá és szép lassan homályosodik minden majd csak a nagy semmit látom. Akárhogy pislogok, teszek bármit a látásom nem javul. Ez így ment egy darabig aztán hírtelen éreztem ismét látok, majd felébredtem. Akkor nagy kő esett le a szivecskémról, hogy ezt csak álmodtam. Természetesen tudom, hogy ez van és rajta vagyok 1020al, hogy változtassak ezen. Dininek is mondtam most nem kell senki, meg még nincs életem, meg majd visszakapomakkormajdtalálokvalakit és hasonlók, de ez is csak a menekülési terv része volt. Baromság az egész! Viszont felismertem a hibát és a kijavításán nagy erőkkel dolgozok. Már most vannak eredmények azért, mert Menti mondja: Basszus én rád se ismerek… Hogy megváltoztál… de szeretlek… (cenzúra)…xD Viccet félretéve rajta vagyok a dolgokon még ha ez olyan dolgokkal is jár amit megbánok! Anno a betegségemet is megálmodtam, sőt egy cigányasszony jósolt is a kezemből és megmondta. Ezek után várom a csattanót úgy 1-2 év múlva. Az álmomat nagy vonalakban elmondtam Mentinek és erre csak ennyit mondott: Na, szóval.... nincs több szívecske, szerelem meg semmi csak engem szerethetsz aztán kész!

így ni !!!! ebbe basszus aztán raktak szívecskét :))))) hehe

Az agyérgörcs küszöbén...xD Bejegyezte: Kovács Péter , 2011. május 1., vasárnap at 11:38, in

Tegnap előtt kicsit megállt bennem az ütő! Mentivel szokás szerint rendezzük facén az emberek sorsát, kibeszéljük, ahogy kell és akkor jött az üzenet:

Én hirtelen nem tudtam mit csináljak, de megmagyaráztam ezt is, hogy nincs baj és ne pánikoljak mint egy tapasztalt nyugdíjas. 10 perc után azért csak felhívtam mi van vele! Valamit mondott majd letette! És megint vártam! Vártam az agyacskám meg nem győzött magyarázatot találni a dolgokra. Kis idő után nem bírtam tovább és ismét felhívtam. Felveszi és röhögve mondja: Nem érzem a lábamat és itt fekszek a szőnyegen. Ha megmozdulok, fáj a szívem a hátam meg ilyenek! Mindezt úgy mondta, hogy könnyesre röhögte magát a hangja olyan volt mikor én megiszok 5 sört és értelmeset akarok mondani. Én bepánikolva, azt se tudtam most mi van és hallgattam végig az igazából szenvedő Mentit. Persze mondta így vezeti le a dolgokat, mert ha be van pánikolva ilyen. Ne aggódjak, már jobban van és 10 perc múlva van és dumálunk tovább. Én vártam és számoltam vissza. Eltelt 4 perc én poénból írtam neki: Még 6 perc az agyérgörcsömig! Természetesen egyből utánanéztem az infarktus kialakulásának. A tünetek sok esetben hasonlítottak, amiket Menti elmondott. Eltelt negyed óra és semmi! Kb. nem tudom mennyi idő múlva, de egy életnek tűnt felhívtam, mert már szétaggódtam magam és az a 3 agysejtem totál kikészülve nem csinált semmit már! Felveszi és mondja, kihívta az ügyeletet mindjárt ott vannak, és majd beszélünk! Kicsit megnyugodtam, hogy jó kezekben lesz. Ugyanakkor feleszmélt a 3 agysejtem és tapasztalt nyugdíjasként pánikolva agyalni kezdett: Most elviszik, és mikor jön vissza? Mi lesz vele? Ha meghal, én kinyírom! És egyéb hasonló hírtelen gondolatok jöttek elő! Dininek írtam is sms-t: Menti infarktust kapott! L Természetesen visszahívott és aggódóan kérdezte most mi van. Én összefüggéstelenül próbáltam elmondani a lehetetlent, de Dininek jó a kódolás technikája és megértette, amit akartam mondani. Néha még én se értettem mit beszélek, ő meg mégis értette! Nem hiába Ő is az én angyalkám egyike! :D Jött az üzenet: Már élek, én is szeri! Itt nem a kő, hanem a szikla esett le a kicsi szívemről, ami igazából bazi nagy! Kis idő múlva meg is jelent facén. Én megörülve a szikla széttörése után kérdezgetem: Mi van? Mi volt? Mondja: Nem infarktusom volt, csak a stressz meg a lelki kimerültség meg ilyenek miatt volt ez. Kaptam 3 szurit meg tabit, amit a nyelvem alá kellett tenni. Hétfőn orvoshoz kell mennem kivizsgálásra, mert ez azért nem játék és ki kell vizsgáltatni. Persze én nem megyek! :D Itt hírtelen a légzésem elmaradt, kimaradt és szerintem meg is szűnt! Természetesen nagyon örülök, hogy nem történt semmi komoly baj! Mára már a szokásos baráti hangulat, baráti beszélgetések. Szegény sok ember még mindig csuklik, akiknek elrendeztük/kibeszéltük a sorsát! Igazából mi vagyunk a: Kitalálhatatlan páros! :D