Már mindenki tudja, hogy Átlagfalván él az átlagemberek közt a nem átlagember: a Szőke herceg. Több évvel ezelőtt a herceg megismerte a neten Luk Récia hercegnőt. Itt már mindenki a párhuzamot keresi a hírhedt Láki Lukkal pedig semmi közük egymáshoz. Az egyik keleti a másik nyugati és van köztük 134 év. A herceg ez alatt a több év alatt csak annyit tudott meg, hogy idősebb 3 évvel a hercegnő, de semmi egyebet. És persze azért se tudta, mert annyira félt megkérdezni tőle ezeket a dolgokat hisz tudta milyen értelmes, okos és semmi dolga nem lehet egy olyan Szőke herceggel, akinek valójában barna a haja. És még azt se tudta, hogy néz ki. Persze arra az elmondásra nem lehet alapozni, amit a hercegnő mondott hisz mindenki azt mond, amit akar. Így nagy elhatározásra jutott és felült táltos fehér paripájára, ami ugye a 21. században csak SL Mercinek hívnak és tényleg fehér. Sőt! Még a fehérnél is fehérebb. El se hagyta a birtokot már meg is állította Bélabá. Ő a falu legszomjasabb embere és itt nem kell magyarázkodni, de mindenki szereti és ez a lényeg. A beceneve: Róka. Ami abból ered, hogy ő volt a kis hercegben a róka fiatal korában. Egyszer bekattant valami szőke csaj miatt aki nem lehetett az övé és rászokott a kannás borra. Napi 5 liter az alap. Az első liter után már kis herceg idézeteket szavalgat és ezt még a WC-n sz@rás közben se hagyja abba. Amiért a herceget megállította csak azért volt, hogy elmondja: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. A herceg megköszönte és mosolyogva távozott és folytatta útját. Valójában nagyon is agyalt ezen a mondaton miközben szakadt a röhögéstől az öreg miatt. Annyira agyalt rajta, hogy majdnem a balatoni útra ment és nem a Gyöm-Rőire. Most már két dolgon agyalt egyszerre. Természetesen rájött a 3 agysejtjével, hogy ezt össze lehet kapcsolni és ezt meg is tette. Még messzi járt a hercegnőtől, de már jobban szerette, mint mikor elindult. Lepergett előtte mennyit nevettek és beszélgettek, de még mindig nem tudott rájönni miért nem kezdett előbb érdeklődni utána. A félelem nem lehetett akadály, hogy megtudjon az ember ilyeneket, de a herceg még ezt is jobban tudj! :) Aztán eszébe jutott Bélabá mondata és kezdte megérte a dolgokat és a miérteket. Leért végre és meglátta a hercegnő gyönyörű szép kúriáját. A kapu és a ház között volt vagy 300m kanyargós út, ami fák és virágok borítottak. Természetesen Ő ültette. A cserepeseket nem is szereti meg legyen bármilyen cserepes is csak megölné szegényeket. Ezzel kapcsolatban ötletet is merített egy Azerbajdzsán filmes csapat, ami elég kis költségvetésű horror film, de szerintük jónak ígérkezik. A címe, ami elég gagyi sztem: A cserepes gyilkos! Minden esetre sok sikert a készítőknek. Felért a házhoz és dudált is egyet. A Hercegnő hamar ki is jött. A herceg csak bámulta a kocsi ablakon keresztül. Én, mint a narrátor is nagyon megszeppentem és én se tudtam, hogy tegyek, pedig én tudom a végét a történetnek. A herceg a sebváltót markolászta és rángatta, hogy az ajtó kinyíljon. Pár másodperc is eltelt, ami valójában 2 perc is volt és rájött az ajtó ahol ki tud menni az a másik irányban, van és ez a sebváltó nem a kilincs. Ott is kereste a kilincset miközben nem tudta levenni a szemét a hercegnőről. Végre megtalálta és kiszállt. Odalépett hozzá miközben a tekintetük összeért és mosolyogtak egymásra. Megölelték egymást miközben a herceg agyalt a további mondanivalóján, de olyan hatás érte, hogy a szívecskék meg a pillangók már lassan utol is érik. A hülyéje a nagy zavarban csak annyit tudott mondatni: Gyorsan leértem? áááá Mint narrátor a fejemet fogom és a falba verem jelképesen, de tényleg ez történt. Hogy ez után, hogy folytatódott a beszélgetés az már egy másik és szívecskékkel tűzdelt történet.
NEKEM! Mentitől
Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valakinek, hogy szeretlek, tudnom kell azt is mondani: Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is!
Azért...
... mert mosolygok, nem vagyok még boldog, Vannak az életben nagyon furcsa dolgok. Kacagok akkor is, ha szívemet tépik, Furcsa ember baját soha meg nem értik. Mindenki elhagyott, aki elhagyhatott, Mindenki megdobott, aki megdobhatott. Az is ütött rajtam, kinek mindig adtam, Szívszeretetemért szívet sosem kaptam. Én csak ember vagyok, az is maradok, Bármilyen furcsa is, álmokért szaladok. Mert nem lehet álom egy igazi élet, És ha most tévedek, bocsánatot kérek....
Kapcsolatok!
... az intimitás egyben kockázatot is rejt, sebezhetőbbé tesz, sokszor félmegoldásokkal, pótlékokkal helyettesítjük a valódi érzelmi elköteleződést. Mást teszünk, mint amit mondunk, és mást mondunk, mint amit érzünk. Tudatalattink győz tudatos céljaink felett. Ilyenkor saját magunkat sem értjük. Miközben azt szeretnénk, ha kapcsolataink jobban működnének, s túlléphetnénk bizonyos problémákon, újra és újra visszacsúszunk ugyanazokba a hibákba. Mintha egy rejtélyes erő irányítana – ugyanazokat a jeleneteket ismételgetjük, már végszavaink vannak, s pontosan tudjuk azt is, hogy a másik hogyan fog reagálni. S ami még rosszabb: a következő hasonló kapcsolatnál kezdődik minden előröl.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
