Pár nappal ezelőtt döntöttem! Döntöttem arról, hogy amíg nem látom, az alagút végét én nem megyek bele semmilyen kapcsolatba, érzelmi kötöttségekbe, semmi piros szín meg pillangósdi. Már kezdett elfajulni a helyzet, mert a szívecském kezdte átvenni a hatalmat az eszecském felett. A végén kitört volna megint az atomháború, ami már 1x megvolt. 32 évesen meg ne akarjon parancsolgatni a szívem. Volt rá elég ideje és nem most kéne ezt bepótolnia. Szóval ez nehéz döntés volt, számomra mert már nem is tudom milyen nem érezni azt, ami eddig „életben” tartott. :D Akármi is volt, de mindig volt valami, ami az érzelmekkel volt kapcsolatos. Sok hülyeséget megcsináltam, aminek persze örülök, mert ezzel is tapasztalatokat szereztem. Elmondhatom, hogy éltem és most tudok úgy dönteni, amit helyesebbnek tartok. Az ember változik folyamatosan. Valakinél hamarabb észrevehető valakinél nem. Ilyen vagyok én is, mert sose akarok felnőni, de gyerek se akarok maradni. Nem is értem azokat a merev felnőttnek hitt embereket, akik mondják, hogy felnőttek mikor még nem is éltek. A felnőttség szerintem a döntésekben mutatkozik meg. Mire is gondolok? Anyám 1x részegen jött haza és elesett és kint beverte a lépcsőbe úgy a fejecskéjét, hogy szétnyílt. Betántorgott és akkor láttam, hogy csupa vér. Ő fel se fogta mi van. Egyből hívtam a mentőket, majd elvittek minket a balesetire ahol összevarrták és helyre tették. Taxival hazamentünk, de mind végig higgadt tudtam maradni! És ez a lényeg, hogy mikor kell, tudunk felnőttként lenni, gondolkodni, dönteni, és eltudjuk felejteni a „gyerek” énünket. Visszatérve ez is egy ilyen döntés. A dolgoknak prioritást kell adni és jelen pillanatban a kapcsolatosdi nem az elején szerepel. Pedig szeretném már megtalálni a másik felemet. Szeretnék szállni, ahogy Menti szállt 3 napig. Szeretném, ha egyszer a szálldogálásom értelmet is kap. Ez viszont még nem most lesz és tudom. Nehéz lesz, de tudom, velem van a 3 grácia és akkor minden lehet! :D Mondjuk, nála az nem lehet… meg nála se… de nála lehetne, de az hülyeség szóval nem lehet! :DDD Eddig jól haladok, már csak abból tudom, hogy Menti csodálkozva látta a változást és csak dicsérő szavakkal bízatott. Na, jó ez nem így volt! Egyszerűen csodálkozott és csak annyit mondott: -Ne legyél hülye, mert beverek! Persze, hozzátette, hogy kezdek felnőni és volt értelme, hogy a helyes úton tartott, ami nem volt könnyű feladat a számára! Persze mind Dininek és Vickynek is maximálisan köszönök mindent, mert ez nélkülük se lehetett volna, hogy most azt tudom mondani: „FELNŐTTEM”
61-es villamoson...
Ma délután elintéztem a dolgomat, majd felszállok a villamosra, hogy hazamenjek. Leülök a székre az ölembe egy laptop, de kicsit ferdén, mert előttem ül egy ember, aki 200kg és elfoglalja a helyet, hogy kényelmesen üljek. Ez az emberke eszik egy pogácsát. Utálom mikor valaki a tömegközlekedésen eszik. Nem igaz nem bírja ki hazáig, az étteremig a mekiig stb. Első megállónál elfogyott a pogácsa. A másodiknál még rág, mert a pogi a fogai közé ragadt és csak próbálja a nyelvével lekaparni az ott maradt tartalékokat. Harmadik megállónál még mozog, a szája még mindig van ott. Itt már nem bírtam és nevettem, de diszkréten. Mellettem volt két csaj és néha rájuk néztem, hogy ne legyen, feltűnő a nevetésem, mosolyom miközben emberünk csak happolja a rejtett tartalékokat. Az egyik csaj azt hitte rajtuk mosolygok meg ilyenek. Volt, hogy tekintetünk egymáséba forrt miközben mind a ketten mosolyogtunk. Emberünk a 4. megállónál abbahagyta a szájmozgást. Valószínűsíthető, hogy az utolsót is megtalálta. . Első gondolat, ami eszembe jutott: Tapasztalt nyugdíjas! :D Már alig bírtam a nevetésemet visszatartani . Alig vártam, hogy leszálljak. Sajnos a két szép csajt magára kellett hagynom pedig…. Most kifejezetten élmény volt a villamosozás! Ritkán nevet ennyit az ember a BKV-n! :D
