Utolsó nap! Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. december 31., kedd at 19:37, in

Na igen az utolsó nap. Agyaltam mit kéne írnom, de amit leírnék azt nem akarom leírni. Szar egy év volt és úgy érzem jobb úgy se lesz. Baromság ez az egész!
"Nem vagyok egy könnyű eset. Mindig kimondom, amit gondolok, hisztizek, néha túltervezem a dolgokat, valamikor meg megyek a fejem után, épp, ahogy jólesik. Szeretek elveszni a pillanatban, egy mosolyban, egy nevetésben. Sok pofont kaptam már...."

Remény Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. december 27., péntek at 21:44, in

Ma nagyon sokan, egy üzenetre várnak, 

Akik,szeretnek, csak egy szóra vágynak. 

A szó a szerelem, mi oly szép, ha igaz, 

S kimondva az embernek, a lelki vigasz.. 

Akik csalódtak és ma nem köszöntenek, 

Azokhoz szól, most ez a szívbéli üzenet. 

Ha borúsnak látod is néha, a felhős eget, 

A felhő elszáll, a nap süt, szíved újra szeret. 

Sokszor érezzük nem lesz már szerelem, 

Az élet sem más, csupán, csak rejtelem. 

Mégis ott él szívünkben az örök remény, 

Mi el nem múlik soha, amíg az ember él...

Este ha lehunyom szemem,

Az álom világába érkezem.

Szeretek az álmok szárnyán repülni,

Mert ott nem kell semmitől félni.

Ha álmomból felébredek

Rám tör a magány,

Mert ez a világ olyan távol már.

Ha tehetném mindig csak álmodnék,

Hogy örökké velem légy.

Boldogságot hoznál,

Szeretetet adnál,

De most csak az álmok szárnyán élek,

És így csak remélek...

Messze vagyok Tőled, de őrizlek szívemben,
vissza fogott vágyak, könnyek a szememben.
Ha hallanám a hangod, ha végre láthatnálak,
miért nem engeded, hogy egyszer Rád találjak?
Ha mellettem lennél, ha fognád a két kezem,
szeretném, ha tudnád, nem fájna a szívem.
Ha hagynád, hogy öleljelek, ha kérnéd, hogy szeresselek,
ha nem volna kétség és félelem,
akkor tudnám, hogy igazán létezel!

Karácsony Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. december 26., csütörtök at 16:14, in

Neked biztosan szépen és meghitten telt a karácsony. Nekem a szokásosan telt: Megint egyedül voltam! :D Rövidebben nem lehet összefoglalni! :D A lényeg, hogy Neked szép volt. Utálom az év végét.... 

Hiányzik.... Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. december 20., péntek at 23:10, in

"Hiányzik, hogy valaki megkérdezze merre vagyok, hogy vagyok. Hiányzik, hogy hiányozzak valakinek. Hiányzik, hogy valaki akarja az ölelésemet. Hiányzik, valaki az éjszakáimból. Hiányzik, hogy valaki mellett legyek. Hiányzik az, hogy valaki törődjön velem. Hiányzik, hogy valaki emlékeztessen arra mennyire különleges vagyok. Hiányzik, hogy fontos legyek valakinek..."

A szerelem? Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. december 1., vasárnap at 21:34, in

A szerelem olyan, mint

Egy édes álom.

Mely, ha fölébred,

Áttör minden gáton.

S ha egyszer fölébredt,

Megállítani nem lehet.

Utolér majd mindenkit,

S összetör szíveket.

De ha a szerelem,

Viszonzásra talál.

Akkor az a pár,

Biztos felhőkbe száll.

Attól kezdve kettejüknek,

Boldog lesz élete.

Meg nem bántják egymást,

S ez csak a kezdete.

A szakadék szélén Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. november 25., hétfő at 21:19, in

Boldog órák, boldog percek, gyertek,
Adjatok kihűlt lelkemnek értelmet. 
Adjatok erőt, s végtelen kitartást, 
Legalább tőletek kapjak vigasztalást. 

Nem kérek mást, csak azt mi kapható, 
Egy érintés, egy kedves bűvös szó. 
Csak azt, mit minden ember kíván, 
A szerelem roskadozó hídján. 

Ennyi kellene, hogy át tudjak jutni, 
A másik partra, futni, csak futni…
De nincs se erőm, se támaszom, 
Se ki elkísérne és segítene utamon. 

Ha volna, ó ha volna valaki, 
Akit átölelve újra tudnám érezni, 
Azt, mire szívem, lelkem éhes, 
Szeretve lenni, s szeretni képes. 

De tudom, hogy rám nem várnak, 
Sem szerelmes percek, sem vidámak. 
Nem vár rám, kire lelkem éhezik, 
Hisz Ő talán már nem is létezik…

Elveszett, mint ahogy elvesztek a remények, 
Mint a boldogságra tett ígéret, 
És elvesztek a vágyak, az álmok, minden, 
Mint ahogy elvesztem én is a végtelenben.

Faragó Gabriella

Pirkó 1el öregebb lett! :) Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. november 14., csütörtök at 22:28, in

Egyszer volt, hol nem volt, de részben igaz is volt. Élt az Élet erdejében a Szőke herceg. A herceg rokonságban állt a Kis herceggel, de Ő annyira gyerekes volt. Nem is beszélve, hogy apucinak köszönhetően még gazdag is volt. Nem véletlen tehette meg, hogy elűrhajózzon a B-612-es kisbolygóra. Ott viszont megismerkedett a rókával meg a többiekkel, akik olyan gondolatokat osztottak meg, amiket fel se fogott agyilag. A Szőke herceg nem volt annyira gazdag meg olyan jó élete, de mégis sokkal több volt, mint a sznob rokonsága. Később a haja barna is lett, de erre majd kitérek később. Élete kisgyerek korában minden szép és jó volt. Olyan, mint tényleg egy gyereknek szokott lenni. Oviba járt aztán iskolába. A szokásos történet. Szerette a hasát és kitanulta a szakács mesterséget. Dolgozott Ő étkezdében, segédmunkásként, nyomdában, pizzériában és még sok olyan helyen ahol csak tanult az Élet iskolájában és okosabb is volt, mint korabeli társai. Minden szépen és jól indult az életében mikor egy váratlan pillanatban megismerkedett a Betegséggel. Ő a legrosszabb volt, akivel életében megismerkedett. Teljesen a hatalmáéba kerítette. Parancsolgatott és megmondta mi legyen, hogy legyen. Szép lassan elvesztette a barátait meg minden hitét a jövőt illetően és itt jön az mikor a szép szőke haja barna lett. Persze ezt is a Betegségnek köszönhette. Egyszer az erdejében üldögélt kedvenc helyén szomorúan, magába roskadva, ahol a vízesés morajlik, a madarak csipognak és boldogan énekelnek és a Betegségtől kicsit távol tudott maradni. Egyszer csak leült mellé a Magány. Magánytól se lett boldogabb, mert csak a depis gondolatait hallgatta és már a világból is ki akart futni. Ez így ment pár évig, de egyszer csak megjelent az Önbizalom. Az Önbizalom hadakozott a Magánnyal és érdekfeszítő kijelentéseivel felülkerekedett, aminek köszönhetően jól össze is vesztek. A Magány ezt nem bírta elviselni és gyorsan elszaladt. Még ma is fut, hacsak nem menekült el Ő is a B-612-es bolygóra, de ha ez így is történt, akkor mindenki Prozak függő lett azon a bolygón a Kis herceggel az élen. Innentől kezdve a herceg legjobb barátja az Önbizalom lett. Ha kérdés elé került Ő mindig segített a válaszba leküzdésében. Szép lassan el is felejtette a gondokat csak a Betegség szólt néha közben, amit Az Önbizalom se szeretet és állandóan veszekedtek. Viszont a Betegség nem szaladt el, mint a Magány. Végtelennek tűnő hadakozás kezdődött. A herceg ismerkedett a neten, csajozott. Legalább is tanuló félben volt e téren hisz az Önbizalom csak jó tanácsokkal látta el. Ott meg is ismerkedett a Barátsággal. A herceg élete legjobb pillanatnak tartotta ezt a találkozást. Folyamatosan okos ötleteket adott hogyan ismerje meg az embereket és barátai is legyenek. Bulizni ját velük és végre valakinek érezte magát. Rádöbbent a Betegség csak a mélypontra akarja taszítani a kisajátításával. Innentől kezdve a legnagyobb ellenségek lettek egymásnak. Az Önbizalom terveket szőtt és ezeket meg is osztotta a herceggel, aki összeszedte magát a Bátorságnak köszönhetően és láncra sikerült vernie a Betegséget. Innentől kezdve megváltoztak az erőviszonyok. A herceg végre érezte az erőt! Érezte egyszer le tud számolni a Betegséggel egyszer és mindenkor. Bent az erdőben buliztak a barátokkal, szalonnát sütöttek és minden problémát elfelejtettek egy kis időre. Egyszer csak mozgolódást hallottak. – Valaki közeledik! Hallatszott valakinek a szájából. Meg is jelent. Egy gyönyörű szép leányzó volt. A Herceg alig bírta levenni a szemét róla. Még a levegőt is elfelejtette venni. Azok a barna szemek… Még sose érzett ilyesmit. A lány egyből mondandóját kezdte: - Hol vagyok? Eltévedtem! Valaki haza tudna kísérni? Amúgy én Piroska vagyok. A Bátorság begyből megragadta a szót: - Na és Piroska a Farkast meg hol hagytad? Mindenki nagy röhögésbe kezdett. Persze mindenki tudta, hogy ez csak egy mese, de olyan jól jött ki, hogy ez kihagyhatatlan volt. Piroskának is fülig ért a szája, mert volt humora és vette a lapot. Mondta is: - Nem-nem! Apukám autókat szerel a műhelyben. Mivel ez az egyetlen szerelőműhely a környéken a helybéliek engem csak Kocsis Piroskának hívnak. Tetszik, vagy nem sajnos ez van, de megszoktam már születésem óta. A herceg a szemét le se tudta venni Piroskáról. Az Önbizalom bökdöste is, hogy csináljon már valamit. A herceg, mint aki világ életében lányokkal beszélt volna belekezdett. Az önbizalmát határtalannak érezte a bátorságával az élen. – Piroska! Én, hazakísérlek. Nem fáradság meg legalább elmondhatom, hogy egy gyönyörű szép, lányon segítettem és a haverok az irigységtől nem fognak látni. Így elindultak hazafelé. Kezdetbe kicsit szótlanak voltak, de ez hamar megváltozott. Úgy beszélgettek mintha mindig is ismerték volna egymást. Jókat nevettek egymás sztorijain. Szép lassan megismerték egymást. A herceg beszélt, hogy megismerte a Betegséget és milyen szomorú évei voltak és még mindig érzi a sebeket. Ekkor Piroska belekarolt a hercegbe, aki hírtelen azt se tudta mit csináljon, de minden esetre nagyon élvezte a dolgot. Így sétáltak hazafele. Mintha valami Plázába lettek volna, és a kirakatokat nézegetik, esznek egy jó fagyit meg ilyesmi. Ez a rövid séta is olyan volt, amit sose akart, hogy véget érjen, de sajnos megérkeztek a házhoz. – Megjöttünk! Nagyon, köszi, hogy hazakísértél. A herceg egyből a lényegre is tért: - Mikor találkozunk? Erre Piroska csak annyit mondott: - Hamarosan, de holnap lesz a szülinapom és Zsuzsival meg a csajokkal a munkahelyről elmegyünk, valahová ünnepelni, de majd úgy is megdumáljuk. E-mailt meg számot cseréltek, hogy majd megbeszélik a hogyan lesz tovább dolgot! A herceg még meg akarta csókolni, de nem tette meg, mert félt elront mindent és többet nem akar majd vele találkozni. Gyorsan visszaindult a többiekhez. Visszafelé a legelképesztőbb dolgok jutottak az eszébe. Ilyet még sose érzett. Visszaérve a szája a füléig ért. Ezt látván az Önbizalom meg a Bátorság egyből levágta mi is a szitu. A herceg csak mesél és mesél a többiek már követni se tudják az eseményeket, mert másodpercenként új mondatba kezd bele nagy örömében. Az Önbizalom csak annyit mond: - Drága barátom! Bemutatom majd neked a Szerelmet és majd Ő ad neked olyan tanácsokat, amiket eddig el se mertél képzelni, hogy megtedd. A herceg gyorsan válaszolva csak annyit mondott: - Jó-jó, de most azon kell agyalnom mit, adok Piroskának szülinapjára mert holnap lesz és fel akarom köszönteni. Szerintem, csinálok neki egy videót! Annak mindenki örül és még időben kész lehetek vele. Ezzel a herceg hazament és bele is fogott a videó szerkesztésbe. Érzelmesre csinálta, de mégse olyan csepegősre. A közép utat tartva meg is születik a műve. HD minőségűre készítette, mert széplány csak szépet lásson. Bízik benne, hogy tudja, hogy a fogaskerékre kell klikkelni és ott tudja beállítani a minőséget, hogy teljes képernyőn élvezze a művét. Mailbe el is akarta küldeni, de megtorpant, mert fogalma sincs, mit írjon meg, hogy hisz életébe nem küldött ilyet születésnapra! Megfordult a fejében, hogy csepegősre veszi a figurát, de erről gyorsan letett, mert az Önbizalom megtanította neki, hogy maradjon a földön és csak akkor szálljon, mikor már van szárnya. Pedig annyira leszerette, volna írni, hogy milyen szép meg még sose találkozott ilyen értelmes okos lánnyal életébe. Itt eszébe is jutott mikor sétáltak haza, hogy Piroska a nagy fényezés közben egy NDK-s sportolóhoz hasonlította magát. Itt jött a bizonyítékkal miszerint itt az igazolvány és meglehet nézni. Természetesen nem vette elő, mert azt mondta, hogy nem akar rémálmokat okozni, annak, aki hazakíséri… A herceg most tényleg megtorpant és csak annyit írt a levélre:

Boldog szülinapot!

http://www.youtube.com/watch?v=fi6YzJX1COk

Na igen..... Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. november 5., kedd at 19:43, in

Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában, mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel... az bizony örökre megmarad. 
Oravecz Nóra

Benkő Péter-Most még Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. november 4., hétfő at 19:54, in

2013.11.03 Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. november 3., vasárnap at 17:37, in

Ha tudnám mire futja még időmből nem nyugtalanítanának a makacs miértek! :(

Le.... Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. augusztus 25., vasárnap at 15:41, in

Maludi Mihály: Őrült Világ Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. július 10., szerda at 13:57, in

Eros Ramazzotti - Az élet dolgai Bejegyezte: Kovács Péter , 2013. július 1., hétfő at 18:57, in

Az emberi helyzetek
azok a pillanatok köztünk,
azok az elválások és visszatérések,
hogy ne értsünk utána semmit
aztán már, ahogy látod
rád gondolok...igen...egy kis ideje

Ezek csak emberi ellentmondások
a boldogság érzése, szomorúság érzése
ezek az érzelmi átmenetek
az összes emlékünk, amit megéltünk
igen, tudod, hogy igaz
folyton csak rád gondolok 

Nem, nem tudom megjátszani magam
az együtt töltött idő emléke elmúlhat
újra érezni akarom
azt a szeretet, amit akkor éreztünk

A szív szomszédai csak, ami mindenki
büszkeségeinek korlátai mögött áll,
rád gondolok
ránk gondolok

Az élet dolgait
így kell megragadni őket egy kicsit
némely rosszabb és van, ami jobb
de mindezen átküzdöttük magunkat és olyan messzire jutottunk
aztán már, ahogy látod
én még talpon vagyok, mert

Az összes álmom emberi,
és a kezeimmel megfognám őket, igen, mert
mit ér az élet álmok nélkül?
fogd meg a kezem és soha ne engedj el

Egy része a közös életünknek
De milyen jövőt tartogat?
Az élet dolgai,
de az élet aztán hol van

Igen, tudod, hogy igaz
Folyton csak rád gondolok
Ez az éjszaka, ami halkan elhalad mellettem
igyekszem szembeszállni vele, szembeszállni vele
ha a szívünk kihagy egy ütemet
vagy eltévedünk, mint egy hajó a tengeren
emlékezni akarok, soha nem fogom elfelejteni

Folyton csak rád gondolok
Folyton csak ránk gondolok
Folyton csak rád gondolok

Folyton csak...

Álmodozás Bejegyezte: Kovács Péter , at 17:26, in

Tudod, hogy milyen borzasztó felébredni egy szép álom után. Egy szép álomból a szomorú, szürke valóságba. A hiány valóságába. De van, amikor megfordul minden. Amikor legcsodálatosabb dolog felébredni. A valóságba. Van, amikor a valóság minden álomnál szebb. Amikor a valóság nem a hiány valósága. Amikor a valóságban ott van valaki, aki felette van a legszebb álmoknak is.
Csitáry-Hock Tamás